Meg kell nézned a Helmut Newton kiállítást a Szépművészetiben! Szinte a padlón folyik ki a teremből az a típusú szexualitás, aminek a létezését mindenki érzi, de csak kevesen értik meg.
Szép, és általában meztelen nők. Bárki szívesen vált belépőt egy ilyen attraktív anyagra. A falakon felfüggesztett fekete-fehér fotókon azonban nem éppen azt találja, amire számított. A legtöbben zavart mosollyal fordulnak el a portrék láttán, mert legbelül felismerik, hogy ez nem az az erotika, amit ők ketten a párjukkal csinálni szoktak.
Helmut Newton valószínűleg nagyon is jól tudta, mit jelent egy maszk a férfin, egy nyakörv a nőn. Előszeretettel szerepelteti a modelljeit szegecses bőr kiegészítőkben, illetve mutatja őket megkötözve. Mégis, amiben igazán mesteri, az a dominancia-alávetettség lehelet finom ábrázolása.
Ugyanakkor sem az uralkodást, sem a submissziót nem tekinti sem férfi, sem nő előjogának. Ezt a szemléletet tükrözi, hogy fotóin folyvást játszik a nemi megjelenésekkel és azok hierarchiájával. A női alakjai sokszor maszkulinok, kontrasztba állítva olyan nőkkel, akik pedig nagyon femininek. Mintha azt akarná bebizonyítani, hogy a határ csupán a sztereotípiákban él.
Alávettség. Dominancia. Megkötözés. Kiszolgáltatottság. Fájdalom. Élvezet. A BDSM-ről nem esik sok szó a napi retorikában. Pedig a Szürke ötven árnyalatát sokan olvasták. Tagadni lehet, de nincs értelme, hogy legbelül minden rajongója borzongatónak és izgatónak találja. Jó lenne, ha valaki felnyitná már a szemüket arra, hogy amire az ágyukban maszturbálnak, miután letették a könyvet az éjjeli szekrényre...az bizony BDSM.
Szerepjáték felnőtteknek? Nem. Egy véresen komoly játék azoknak a felnőtteknek, akik képesek látni és kezelni a szexualitás határnélküliségét.
